Pécsi Györgyi

olvasópróbák

olvasópróbák

Au Gutenberg

barkaonline.hu - netnapló /2017/május

2017. július 31. - Györgyi Pécsi

gutenberg_1.jpgVannak sokkal kellemesebb sörözők, bárok is Strasbourgban, de mi persze a Gutenberg téren az Au Gutenberg teraszára akarunk kiülni, rálátni az öreg, kaftános, nagy bajszos, protestáns elzászi nyomdászmester ódonpatinás szobrára. Mintha kiparancsolnák az embereket az utcákra, terekre, vacsorázni, belgasörözni, zsúfolva a teraszok, pedig se turistaszezon, se plenáris ülés. Laza franciák, német ha van is (Trianon-reflex: kellene legyenek, ide-oda csatolták a várost), nem hallatszódik. David d'Angers dinamikus, erőteljes szobra pont olyan, amilyennek1840-ben lennie kellett, ma kellemes, nem sok vizet zavaró díszlet, megbámulják, ja, igen, a könyvnyomtatás, a mozgatható betűk föltalálója; kezében öles árkust mutat a nagyérdeműnek, rajta a Bibliából egyetlen, kapitális méretű sor, lentről mégsem bírom elolvasni, de az okosteló, a gugli kéznél van: És lőn világosság!

Könnyű volt Gutenbergnek, tudta, hogy mit akar kinyomtatni. A Bibliát, hogy sokakhoz, mindenkihez eljusson, aztán Szent Ágostont meg a többi bölcs, szent szöveget. A lábazaton domborművek, Lincoln, Goethe, hasonló nagy emberek, a Függetlenségi nyilatkozat, Az emberi jogok nyilatkozata, meg, Rouget de Lisle kapitány itteni szerzeménye, a Marseillaise – keresgélem, ki mindenki zsúfolódik még, hamarjában nem találom a guglin, na jó, akkor mára ennyi elég.

Gutenberg mester, ha átverték, kihasználták is, boldog volt, boldognak kellett lennie, megnyitotta és szélesre tárta a világosság kapuit, a legfontosabb szövegek eljuthattak az emberekhez, a Biblia, a Függetlenségi nyilatkozat, Az emberi jogok nyilatkozata, a Marseillaise, az Igazi Nagy Szent Művek, Goethe meg a többiek. Születésének 500. évfordulójára a budapesti nyomdászok és betűöntők díszes Albumot adtak ki a tiszteletére, öt évvel később, 1905-ben gyűjtést szerveztek egy impozáns Gutenberg János szobor létesítésére. „Ha e nemesczélu mozgalom meddő nem marad…” – guglim szerint meddő maradt. Pedig ők még pontosan tudták (na, jó, marakodtak volna azért), hogy ki-mi kerüljön a talapzatra: a Biblia, Károli Gáspár, Hess András, Sylvester János, a Gutenberg-albumba, a Himnusz, a Szózat, a Tizenkét pont, Vörösmarty, Petőfi, Arany, Kossuth, Széchenyi, Deák – nyilván. Az alapnévsor talán ma is ugyanez lenne, de nem vagyok biztos benne, hogy nem éppoly magányos díszletként árválkodna-e mondjuk a pesti Gutenberg téren, mint d'Angers  szobra az Európai Unió fővárosában.

Bár, ha mellette, vele szemben fölállítanánk McLuhan szobrát is, izgalmas lehetne. McLuhan nem talált föl semmit, éppen csak megjósolta a nyomtatott könyv, a Gutenberg-galaxis végét, meg kispekulálta a globális falu fogalmát, tkp. a WWW-t (bővebben lásd: gugli). Gutenberg megnyitotta az időt és a teret, a globális falu szétterjesztve megszüntette. És lőn világosság! – vagy mi…

Rigorózus utazó vagyok, föl- és rákészülten utazok, régebben Panoráma útikönyv nélkül sehová nem indultam, a mai mindenféle modern, pénzköltésre buzdító, semmire se jó bedekkerek nem kellenek, inkább útikönyv sem kell, nyomtatott térkép se, marad az okosteló meg a gugli. Okostelóval járom az utcát, a gugli térkép vezet, közben bepötyögöm, amin éppen megakadok, lássuk mit dob ki a kereső. Valamelyik találat szerint a Gutenberg téren standok sokaságán könyvek cserélnek gazdát, de egy fia könyv annyi se, tehát a tér sem a régi, és már a gugli sem – Au revoir, Gutenberg! (stílszerűbb volna Auf Wiedersehen!-t mondani, mégiscsak német volt).

Közép-európai reflexszel egy kicsit lesajnálom ezt a kényelemben, biztonságban, jó módban élő szimbólumvárost, söröznek, zabálnak, otthon érzik magukat, na de a könyv…

Csoóri Sándor talán a hetvenes években írta, hogy nyugat-európai útjain sokkoló volt találkozni a költészet devalválódásával. A könyvesboltokban, ha verseskötetet keresett, rendszerint pár alsó polcra mutatott az eladó, az a kevés vers is szinte el volt dugva, nyilván, nem vették, bezzeg Magyarországon...! (Külön történet, ne menjünk most bele!) Külföldi utjaimon könyvesboltokba is betérek, és persze, két dolgot keresek: magyar szerzők műveit és általában verseket. (Nem lepődök meg, ha nem az itthon őrült sikeresnek mondott kortárs író könyveit találom, hanem Szabó Magdát meg Márait.)

Guglim a háromszázezres Strasbourg egy másik fő terére irányít, a Kleber térre, itt lesz a város legnagyobb könyvesboltja, a Kleber. A téren könyves standok sokasága, kényelmes, ráérős böngészőkkel, árusokkal (huncut guglim, átköltöztek a Gutenbergről, lemaradtál!), de a könyvesbolt tényleg nagy. És jó. Nagyon jó. Nagyon-nagyon jó.

A Poésie részleg kitüntetett és aránytalanul nagy helyen (mihez képest?). Vevő itt ugyan gyéres, de a készlet elképesztően pazar: az ún. világirodalomból minden, a kezdetektől napjainkig, ami valamennyire számít (magyar szerző nincs), francia és világnyelveken. Tovább a bölcseleti irodalomhoz, itt már ügyeskedni kell, hogy a könyvek közelébe férkőzzek: ugyanaz! Szúrópróba, nézzük a divatos Agambent – magyarul egy kötete jelent meg, itt olaszul vagy fél tucat, és nem kevesebb franciául, + különböző párosításban.

Párbeszéd: Persze, nagy nép a francia, nagy kultúra, mindent lefordítanak.

            Jó, de a könyvesbolt abból él, amit elad.

            Nem kell lefordítani, ma már mindenki olvas angolul, legalább is az egyetemi réteg!

            ???

            Na, jó, az a pár doktorandusz, az egyetemisták magyarul se olvasnak. Egy-kétszáz esetleges érdeklődő miatt fölösleges pénz, energia volna.

            Ebbe nem megyek bele, kétszer lejátszottuk, egyszer a latinnal, egyszer a némettel szemben.

            Igen, le kell fordítani!

Zavarba hozott a Kleber. Annak idején (a hetvenes, nyolcvanas években, szellemi elzártságunkban) elég volt például az Európa Kiadó könyveivel lépést tartani, és az ember a valóssal közel párhuzamos időben tájékozódhatott az ún. modern világköltészetről (Bika sorozat, Lyra Mundi). Most korlátlan az információs lehetőségem, mégsem tudom, hol, mi történik a költészetek világában. Zavarba hozott a Kleber, ott is van gagyi, kurrens, de arányosan, valamiképpen a helyén. Zavarba a Poésie részlegével hozott, és általában a kiszámítható és tervezhető minőségével.

Lehetséges – az itthoni könyvesboltok meg kiadók zajos újdonság-centrikusságát, erőteljes piacorientáltságát, celeb sztárjait nézve –, hogy egyáltalán nem elsöpörte, kiiktatta McLuhan Gutenberget, semmit nem söpört el, ki, hanem egyszerűen csak csöndben elprovincializálódtunk…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pecsigy.blog.hu/api/trackback/id/tr412566125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása