A napokban elugrottam a könyvesboltba megrendelt könyveimért, és, ami talán soha nem történt meg velem, anélkül, hogy tüzetesen megvizsgáltam, vagy legalább fél szemmel belesandítottam volna, még egy könyvet bedobtam a kosaramba. Bödőcs Tibor Addig se iszik című kötetét. Bevallom, a szerzőtől azon…

Idestova jó esztendeje forgatgatom Bereményi Géza 2016-ban megjelent Versek című kötetét. Eredetileg recenziófélét gondoltam írni róla, Bereményit fontos írónak tartom, legyen regény (Legendárium), színházi darab (Vadnai Bébi), filmforgatókönyv (A tanítványok, Eldorádó, A Hídember), fontosabbnak,…

 Ha jól számolom, éppen karácsony napján kerül föl a barkaonline-ra a jegyzetem, akkor hát először is minden Olvasónak derűs, békés, boldog ünnepeket kívánok! – már ha ott ül a gépe előtt és éppen a barkaonline-t böngészi (de ha nem, akkor is). Ami megtörténhet, mert ezekben a napokban fölpörögnek a…

 A szólás szerint nincs avultabb, mint a tegnapi divat, az irodalomban meg nincs avultabb, mint a tegnapi kánon, dünnyögöm magamban, amikor a könyvespolcomon az irodalomtörténeti kézikönyvek közt matatva kezembe kerül Pomogáts Béla A legújabb magyar irodalom 1945–1981 című összefoglalója. Persze,…

Október 23., „ünnepi díszbe öltözött” az ország, a Kárpát-medence meg a világ magyarsága. Hogy emlékezzen a forradalomra, a hősökre meg a szabadságra. Másra emlékeznek az öregek, akik itthon élték át azokat az éveket, másra, akik Erdélyben, Kárpátalján, másra az a kétszázezer magyar, aki elhagyta az…

Vannak persze sokkal idegőrlőbb, egészségre károsabb munkák is, mint versszerkesztőnek lenni egy irodalmi folyóiratnál, ne panaszkodjak, de egy kicsit azért mégis. Mert egy versszerkesztőnek az a legnyomasztóbb pillanata – ilyenkor legszívesebben megszűnne létezni, visszaadná a megbízatását, minimum…

Nem, semmi egzotikum! Fábri Zoltánt hívták japán tornatanárnak, persze, a háta mögött, a névadó meg valószínűleg a sokáig Fábri-munkatárs, Bacsó Péter lehetett. Fábri mindig kicsit régies vágású, pedáns, öltönyös úriemberként élt a víziómban, olyan, akire rábízhatod az alapítvány pénzét, de egy idő…

Még ma is, minden egyes kártyás fizetésnél, ha csak a másodperc törtrészéig is, de belém villan, hogy… mi van, ha nem működik a terminál… mi van, ha nem annyit emelnek le… vagy valami gubanc a bankszámlámmal… Megpróbálok két lábbal a földön járni, nem hiszek a reklámoknak, a reformkonyhának, a…

Visszatérően lehangoló könyves élményem az Ünnepi Könyvhét meg a Budapesti Tavaszi Könyvfesztivál. Az ember (én) várakozik, készülődik, várja a találkozást a könyvvel… az íróval… az olvasóval… (pláne, ha személyesen is érdekelt, saját új könyv… hm…), aztán kimegy a vásárba, és ott van előtte…

Bukarestbe életemben egyetlen egyszer jutottam el, az új évezredben, a magyar ház vendégeként. Pedig régóta sóvárogtam a Budapest utáni „legnagyobb magyar” várost, a kelet-balkáni egzotikumot (Bukarestnél jobban csak a Duna-deltát), ahol csak úgy nyüzsögnek a magyarok, írók, újságírók, „dolgozók”, a…