„Magyar írónak indultam, gyerekkoromban. Romániai magyar íróként éltem 1984-ig (az utolsó két évben álneveken). Magyar nyelvű román írónak is neveztek egy lexikonban.  Öt éve Magyarországon élek, újrakezdve, hitem szerint magyar íróként tehát. Mindegyre azt mondják: erdélyi magyar író vagyok.

Ferdinandy György 1956-ban, huszonegy évesen hagyta el Magyarországot. Tizenegy évet élt Franciaországban, első két könyvét franciául írta, majd a spanyol nyelvű Puerto Rico-i egyetemen tanított harmincöt évig. 2000 óta Miamiban és nagyobb részt Budapesten él. Magyarul, franciául és spanyolul mintegy hatvan kötete jelent meg.

Nehezen szántam el magamat, hogy hozzászóljak Balla Zsófia írásához. Elbizonytalanított ugyanis, hogy afféle nem számít irodalmár volnék, miként a jeles költő sommásan vélekedik a – nem is tudom, mi lenne a pontos kifejezés, használjuk az övét, a – népies táborról, amelyhez nyilvánvalóan sorolódok.

Cs. Gyímesi Éva monográfiájába a költő hithez való viszonyát vizsgálva megállapítja, hogy a hatvanas évek közepén változás észlelhető Szilágyi Domokos költői világképében, megrendül a világ ok- és célszerűségébe vetett hite, mely átalakítja a versek szerkezetét és nyelvezetét. A hit elbizonytalanodása, vagy még inkább az illúzióvesztés folyamata nagyon gyorsan zajlik le, a Szerelmek tánca (1965) kötet majd a változást jelző Emeletek avagy a Láz enciklopédiája és a Garabonciás kötetek megjelenése között mindössze két esztendő telik el.

A zsarnok, zsarnokság, zsarnokölés ábrázolása a legkevésbé sem új a világirodalomban, klasszikus remekműveket inspirált Szophoklész Antigonéjától Shakespeare Hamletjén, Katona Bánk bánján át Székely János Caligulájáig.

A 2015-ös év román-magyar irodalomtörténet szenzációja Ferenczes István filológiai, oknyomozói kutatásának az eredménye, amelyet most kétnyelvű, román-magyar kötetben is megjelentetett a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal.