Teljes nevén Esteban Zazpi De Vascos Y Aitzgorri (1746[?]–1821[?]) spanyol-portugál, ibér, baszk, gallego meg Isten tudja, miféle keverékköltő és kalandor; állítólag az Ibér-félsziget összes nyelvjárását ismerte, majd kikeveredve a latin Újvilágba kecsuául is megtanult, aztán valahol ott veszett a…

A vajdasági (egykori Jugoszlávia) Óbecsén született, kisgyerekként családjával Svájcba kivándorolt Nagy Abonyi Melinda -, ahogy könyvei jegyzik: Melinda Abonji Nadj – svájci német író. Nem az ékezet hullt le nevéről (Márai), bár lecserélte nevének kettős betűit eurokomforra. Föladta magyarságát,…

Meglehet, Grendel Lajos darázsfészekhez nyúlt, a legutóbbi évekig tökéletesen hibernált darázsfészekhez. Az 1945-ös Benes-dekrétumokról, a csehszlovákiai magyarok jogfosztásáról, a hontalanság éveiről, a kényszer-kitelepítésekről tudtunk, bár annak részleteit csak a rendszerváltozás után ismerhettük…

Időről-időre fölmerül a kérdés: szükséges-e ismernünk a versek keletkezésének körülményeit, a költő civil életét, vagy egyedül és kizárólag a szöveg, a befejezett, kész mű számít-e. A kérdés, persze, önmagában botor, mert a legritkább esetben találkozunk csak magával a szöveggel, verssel, valamit…

Szávai Géza telitalálat címet adott új regényének, keleties sejtelmessége, erotika utalása kellően vonzó és izgalmas. „A Káma Szútra közismert, prózában írt mű a szerelemről, a makáma pedig olykor rímeket is használó prózai elbeszélés. Makámában mesélték-írták például az Ezeregyéjszaka történeteit”…

Szabó Lőrinc után valószínűleg – a 2016-ban Kortárs-díjjal kitüntetett – Markó Béla jegyzi a legtöbb szonettet; okkal hírlik, hogy a nagy elődhöz méltón ő is „a szonett nagymestere”. Szonett-koszorú remekei – a Költők koszorúja (1987), a Szerelmes szonettkoszorú (1988–89), a Passiójáték (2013) –…

„Magyarországon már több mint két évtizede piros betűs nemzeti ünnep ez a nap [október 23. – P. GY.]. Úgy, ahogy azt annak idején a Forradalom napjaiban született követelések egyike megfogalmazta. Nekünk a piros betűk a szívünkbe vannak vésve. […] Akkor, 1956 őszén nekünk, határokon kívülieknek…

Rendhagyó antológia az Előretolt Helyőrség. Ezredévkönyv című testes és küllemében igen igényes, az Előretolt Helyőrség kiadó – EH – huszadik évfordulójára készült reprezentatív összeállítás. Rendhagyó, ugyanis a könyvben Szőcs Géza némiképp talányos bevezetőjén kívül az olvasó nem talál érdemi…

„A kis világokat szerettem: / fűszál hegyén a katicabogarak nászát, / a masírozó hangyák menetét, / a bodobácsok bolond menetét. […] Meg a szélűzte pókhálót, ahogy gazdája elszántan csimpaszkodik rajta, / és nem firtatja, hová sodorja a szél.” (Koldus ősz – Varázsfüvek kötet) – írja egyik barbár…

  A Szent Antal disznaja, az Érzékek csőcseléke és A kifordított ember után a sajátos tőzséri napló („Naplók naplója”) negyedik darabja is – már a címében is – provokatívan izgalmas: Einstein a teremtést olvassa.